Lelki fejlődésünk az egyenlő esélyek kulcsa

Sok magyarázattal, tévhit-eloszlató cikkel találkozni mostanában a feminizmusról. Kifejezetten egyet kell értenem a NANE Egyesület (www.nane.hu) munkatársaival, akik azt mondják, “Magyarországon rengeteg sztereotípia és tévhit övezi a feminizmust és a feminista nőket. Az elítélés és az ellenségesség mögött általában tájékozatlanság, ritkábban pedig nőellenesség rejtőzik.”(www.nokapalyan.hu). A tévhitekkel kapcsolatban érdekes válaszok olvashatók a 2005-ben kiadott Feminista Almanach című könyvben a feltett kérdésekre (Ki a feminista?, Milyen a feminista?, Mi a feminizmus?, Mi a bajuk sokaknak a feminizmussal?)

Az alábbi linken egy nagyon érdekes, “tévhit-elűző”, tényeket felsoroltató okfejtés található a feminizmussal kapcsolatos félreértések tisztázására.

Magam is feministának vallom magam, nem foglalkozom a megbélyegzéssel, a negatív véleményekkel, sőt! még azt is elárulom, hogy nem vagyok leszbikus, férfigyűlölő, egyedülálló vagyok ugyan, de van párom, és három csodaszép gyermekem, csak hogy a legáltalánosabbakra válaszoljak. Felvállalom és büszke is vagyok rá, hogy feministának vallhatom magam!

Sok információt begyűjtöttem ebben a témában, sokat olvastam, és kerestem megfelelő válaszokat, lehetőségeket, megoldási javaslatokat. A feminizmus, illetve a női egyenjogúság kérdését én pszichés oldalról közelítem. Nem csak a jogainkat kell kiharcolnunk, nem csak azonos bért kell követelnünk a férfiakkal, nem a mosogatáson kell veszekednünk, hanem fel kell nőnünk a felelősség felvállalásához, jogaink igénybevételéhez! Hozzá kell fejlesztenünk a személyiségünket is. Évszázados elmaradásunk van, amit pótolnunk kell, mert nem fogjuk tudni megváltoztatni másként a berögzült mintákat!

Mindannyian tudjuk, hogy a társadalom még most is tele van hátrányos megkülönböztetéssel a nők irányában, elutasítással az emancipációs törekvésekkel szemben. Viszont lehetne okokat keresni – és persze találni is – arra vonatkozóan, hogy a változások milyen lelki átalakulásokat kívánnak meg. Mi kell ahhoz, hogy végre ne csak jogaink legyenek, hanem azok hatását is érezhessük/élvezhessük?

Azok a nők, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, akik számára ugyanolyan fontos, hogy nekik is jusson szabadidő, kedvtelésből végzett tevékenység, társadalmi megbecsülés, és politikai döntésekbe való beleszólás (és még folytathatnám a sort…), szükséges, hogy ezekre a lépésekre, ezen gyümölcsök élvezetére lelkileg is fel tudjanak készülni!

Nem csak a társadalomnak van szüksége változásra, hanem nekünk nőknek is! Amíg gondolkodásmódunk, mindennapi gyakorlataink és a környezetünk határozza meg a témával kapcsolatos gondolatainkat, addig nem tud kibontakozni az a változás az életünkben, amire belülről van szükségünk a siker elérésének érdekében.

A pszichológia ezt a folyamatot “önmagát beteljesítő jóslat”-ként címkézi, az ezotériában jártas emberek pedig tisztában vannak a Vonzás törvényének működési mechanizmusával. Mindkettő ugyanazt a folyamatot írja le, csak más elnevezéssel.

Jelenünket – és jövőnket – a gondolataink határozzák meg. Ha mi hiányra koncentráltan gondolkodunk, ha környezetünk negatív hatású folyamatokkal hat ránk, akkor mi is negatívan éljük meg a velünk történt eseményeket.

Ha arra koncentrálunk, hogy milyen változásokat értünk már el, ha arra fordítjuk energiánkat, hogy problémáink megoldási lehetőségei után kutatunk, hogy a rossz dolgokból igyekszünk a tanulságot megtalálni, és megtanuljuk a leckét, akkor a változás önmagától zajlik.

Hát itt az ideje, hogy levonjuk a következtetéseket!

A nők kiszolgáltatott helyzete a régmúlt szégyenletes társadalmi öröksége. Zsigereinkben hordozzuk, mert ezt a mintát hoztuk otthonról, ezt láttuk anyáinktól, hogy kiszolgáltatottak legyünk környezetünk, családunk, munkahelyünk, és a politika felé is. És közben sokszor erőnkön felül igyekezzünk megfelelni a család, munka, közösség elvárásainak.

Ezeket a terheket csak akkor tudjuk véglegesen letenni, vagy csökkenteni, ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, gondolkodásunkat.

Tegyünk fel magunknak pár kérdést. Ezekhez hasonlókat (mindenki személyre szabottan tudja megfogalmazni saját kérdéseit):

• Miért is kell ezt nekem megtennem, amikor nincs hozzá kedvem, nem akarom, rossz érzéssel tölt el, stb.?
• Mi vagy ki kényszerít olyan dolgokra, amiknek teljesítése nehézségeket, kellemetlen érzéseket okoz? És miért kell ennek ellenére megtennem?
• Kényszerből vagy örömmel rendelem alá magam mások akaratának? Szeretek kiszolgáltatott lenni?
• Ha nem tennék meg valamit, amihez nincs kedvem, milyen következményekkel járna? (tegyünk különbséget a szemetes kivitele és a munkahelyi teljesítés között!)
• Mennyit dolgozik a férfi kolléga a munkahelyemen, és mennyit én? A munkáját hogyan honorálják? És a sajátomat?

Ha ehhez hasonló kérdéseket sikerült megfogalmaznunk, és ezekre válaszokat találnunk, írjuk le bátran! A jegyzetelés nem szégyen, és nem is felesleges! A gondolatok rögzítése később olyan felismeréseket hozhatnak, amik adott pillanatban nem voltak kézenfekvők. A legtöbb tapasztalatot azokból a jegyzetekből tudjuk meríteni, amiket korábban készítettünk.

Ehhez kapcsolódóan mondom el egy korábbi tapasztalatomat.

Mindig szerettem volna naplót írni. Kisiskolás koromtól olvastam olyan könyveket, amikben a főszereplő naplót írt, néha olyan filmet is láttam. És vonzott a dolog. Szerettem volna belekezdeni. De sosem mertem megtenni. Féltem. És miért?

Mert féltem önmagamtól! Nem mertem elkezdeni, mert mindig, mikor elkezdtem volna, már be is fejeztem. Ugyan minek is írjam, mikor úgysem fogom soha elolvasni… És miért is? Mert akkor szembe kell néznem a saját hibáimmal, baklövéseimmel, meg kell tapasztalnom, ha valamit úgy csináltam, hogy később megbántam.

És ma már eljutottam oda, hogy nem csak írom hanem vissza is olvasok benne. És találok válaszokat, rossz lépéseket, amiket máshogyan kellett volna tenni, de nem kell miatta szégyenkeznem. Hiszen elszámolással magamnak tartozom érte. Nagyon fontos fejlődési szakasz az életünkben, ha vissza merünk nézni. Meg kell mernünk találni a múltban elkövetett hibáinkat! Abból tanulhatunk! Abból tapasztalhatunk, és javíthatjuk ki tévedéseinket!

Két közhelyesnek tűnő mondást említenék itt:

1. A jó pap is holtig tanul!
2. Tévedni emberi dolog!

Mindenki téved, követ el hibát. De ez azért van, mert ebből tudunk tanulni, és ezáltal fejlődik személyiségünk. Nem kell szégyenkeznünk emiatt. Ugyan ki előtt is kellene? Hiszen mások is követnek el hibákat! És rajtuk ki kéri számon? Csak önmagunknak felelünk az általunk megtett hibás lépésekért! (azon szélsőségeket leszámítva persze, amik a büntetőjog hatálya alá tartoznak, de az más lapra tartozik) Megoldást kell rá találnunk!

Én pontosan ilyen téves cselekedetnek tartom, hogy annyi nőtársam képes vállalni a kiszolgáltatottságot. Elfogadja a társadalmi berögződéseket, és a megszabott keretek között éli le az életét. Elfogadja, hogy férje arra hivatkozva, hogy ő a családfő, uralomban tartja a hétköznapjait és szabályos rabszolgasorba kényszeríti. Elfogadja, hogy a főnöke – aki sok esetben nő is lehet! – teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítse, ne engedje el szabadságra, ne emeljen fizetést, kirúgja vagy azzal fenyegesse, ha a gyerek beteg és táppénzre megy. Kirúgják, ha lejárt a szülési szabadsága. És még folytathatnám a sort a végtelenségig azt hiszem.

De miért történhet meg mindez? Mert mi nők, hagyjuk magunkat. Hagyjuk, hogy a társadalom rabszolgái legyünk, és maximálisan kihasználjanak minket!

Pont ezen kell változtatnunk. És a változásnak belülről kell indulnia legelőször!!!!

Felejtsd el!

Ahhoz, hogy elindulhass az öntudat, és ezáltal a fejlődés útján, talán a legfontosabb lépés, hogy FELEJTSD EL!

 Persze ezt így könnyű kimondani, de tényleg szükség van rá. Viszont azt is elárulom, nem fog menni – egykönnyen.

Elfelejteni csak úgy, parancsszóra a beidegződéseket, a megszokásokat, a hagyományokat, az öröklött és tanult mintákat nem tudod. De egy kis odafigyeléssel és akarattal, bármire képes vagy. Hidd el!

Ha úgy döntöttél, hogy szilárd és eltökélt vagy a változások elindításában a saját életedben, akkor képes vagy a felejtésre. Bár tulajdonképp ez nem is igazán felejtés. Hiszen nem felejtjük el ezeket a régi jól bevált módszereket. Csak egy kissé megreformáljuk!

Tedd félre a fenntartásaidat, aggodalmadat, minden eddigi bevált szokást. Végy egy tiszta lapot magad elé, és meglátod, a “csodák” hatalmas erővel lépnek az életedbe. Pár éve én is így indultam. Épp akkor döbbentett meg a Sors, hogy egyedül maradtam a három, akkor még egészen csöpp gyermekemmel. Elvált lettem. És az a pofon, amit akkor kaptam, összedöntötte az addigi nyugodt, békés, de nem éppen mély életemet. Újra a könyvekhez fordultam és a zenéhez, ami számomra mindig megnyugvást hoz. Szóval épp olvastam. És aztán elkezdtem változtatni az olvasottak hatására. (Most nem akarok itt reklámokat gyártani senkinek, de javaslom, hogy Soma mamagésa cikkeit, könyveit olvasgasd, hiszen rengeteg hasznos info van bennük. Én is az Ébresztővel kezdtem… Aztán jött egy másik hatásos könyv: Szállj le a döglött lóról!. És még tudnám sorolni. Ha gondolod, kérj tőlem egy “ajánlott irodalom” listát, szívesen segítek.)

Szóval a változások… Egy naplóval indult. Már egész kislány korom óta szerettem volna naplót írni, de valahogy soha nem jutottam el a második oldalig. Aztán elhatároztam, hogy most csakazértse hagyom magam. Elkezdtem. És azóta is megy a dolog, pedig nem tegnap volt. Persze én is keresgéltem kifogásokat, hogy nincs rá időm, meg talán majd holnap, meg egyébként is minek. Sorolhatnám még. Itt jön a képbe a töretlen elhatározás! Döntsd el, hogy mától igenis ezt vagy azt fogod csinálni. Amit épp célként tűzöl magad elé. Nálam bevált. A jógával is, a naplóírással is, és sokminden mással azóta. Csak át kell lépned azt a küszöböt, ami a változás útjában áll. Még akkor is, ha ez egy kicsit nehéz, hiszen könnyebb várni, hogy történjen valami, mint megmakacsolni magunkat, és mertenni azt a pár lépést, amivel elérhetjük azt.

A “nagy titok”, hogy tudatosan kell átalakítanod a gondolkodásmódodat. Nem agymosásról beszélek, hanem csak arról, hogy tudatosan maradj pozitív. Tudom, hogy nem egyszerű, és nem könnyű feladat. (Ezzel kapcsolatban később találkozhatsz majd a Mesék… sorozattal, melyben bővebben írok a nehézségekről is.) Tudatosan, elszántan és hatalmas akaraterővel tudsz eljutni oda, hogy átalakítsd a gondolkodásmódodat, és ezzel az életedet.

Az öntudat, a pozitív önértékelés és a boldog élet eléréséhez viszont elengedhetetlen, hogy valóban felejtsd el! Mindent, ami eddig gátolt, amit eddig negatívan közelítettél. Alakítsd át a hozzáállásodat a környezetedből jövő impulzusokhoz. Próbálj mindenben pozitív jellemzőket látni. Keresd a szépet és a jót, hiszen minden, hangsúlyozom, minden, még a legrosszabb dolgok is, amik történnek veled, az épülésedre, a fejlődésedre van.

Elemezz szituációkat az életedben! Gondold újra az átélt dolgokat. Ehhez itt egy gyakorlat, melyet könnyen és gyorsan el tudsz végezni.

Gyakorlat:
Emlékezz vissza egy olyan eseményre, ami történt veled, és jó emlékeid vannak róla, örömmel élted meg. Lehetőleg egy időben közelebbi eseményt eleveníts fel magadban, mert annak a részleteire jobban emlékszel.
Éld át újra az eseményt, és keresd meg azokat a momentumokat, amelyek örömre adtak okot. Jól jegyezd meg a pozitív élményeidet. És most elemezd ki. Miért érezted jól magad? Mi volt az, ami ténylegesen kiváltotta benned az öröm érzését? Mi az, amitől olyan jó újra erre az emlékre gondolni?
Ezeket, ha úgy gondolod, írd is le egy kis füzetbe, lapra, hogy később újra elolvashasd, vagy átnézhesd, esetleg kiegészítsd. Ez nagyon fontos. És ne szégyenkezz amiatt, hogy ilyesmiket írogatsz. Szerintem sokan vannak, akik ennél nagyobb “hülyeségeket” vetnek papírra, és egyáltalán nem érzik magukat rosszul tőle. Írj magadnak. Én külön füzetet tartok azért, hogy ami épp eszembe jut, azt le tudjam írni valahová. (Még a szülői értekezleten is ebbe a füzetbe jegyzetelek…)
A megfelelő rögzítés nagyon fontos!!! Mind fejben, mind írásban, ha úgy tartod szükségesnek.

Ha már meg tudod találni a veled történtekben a jó dolgokat, az örömöd forrását, akkor fel tudod állítani magadban azt a sorrendet, hogy mi az, amitől az életedet boldognak éreznéd. Mi az, amire vágysz, mi tesz boldoggá. Apróságoknak tűnhet, mégis fontos.
Számomra például nagyon fontos, hogy könyveket vegyek, itthon a polcon tarthassam, és ha kedvem szottyan, olvashassam. Nagyon sok könyvem van, de ennél sokkal többre vágyom. Egyszer majd egy saját külön bejáratú könyvtárszobám is lesz, hisz ezt szeretném. Most - még – egyenlőre megelégszem a könyveimmel, amíg elérkezik a megvalósítás ideje. Addig pedig beérem azzal, hogy gyűjtögetem, és könyvtárba járok, hogy azt is elolvashassam, amit nem tudok megvenni.

És ebben, amit az előbb leírtam, benne van az is, hogy amint megtalálom az örömforrást a saját életemben, kialakul az elképzelésem is, hogy milyen életet szeretnék magamnak. Előbújik a vágy, a jövőkép a semmiből. Hiszen, ha feltárom, hogy mit szeretnék, akkor hozzátársul az is, hogy ennek megfelelően alakítsam át az életemet. Ne azt keresgéld, hogy min akarsz változtatni, és hogyan. Azt keresd, hogy milyen életre vágysz!

Ez a gyakorlat eltart egy kis ideig, jó alaposan élvezd ki. Ha már menni fog, észreveszed magadban a változás első jeleit. Ráébredsz, hogy már másként látod a világot. Másként éled meg az eseményeket. És ezzel jutottál el a következő lépéshez.

Haladó gyakorlat:
Ha már úgy érzed, hogy kellőképpen ismered a pozitív gondolatok erejét, mert újra és újra átélted az előző gyakorlat által, és érted, tudod már, hogy melyek azok az érzések, amiktől boldog voltál, tudod, hogy mi az, amire vágysz,  akkor nehezítsünk egy kicsit.
Idézz fel egy számodra nem kellemes élményt. Ez már tényleg nehezebb feladat, hiszen nem szeretünk a rossz dolgokra emlékezni, hiszen fájdalommal jár. De pont ez a lényeg. A fájdalom felismerése, és megélése. A fájdalmunkat fel kell tudnunk dolgozni. Anélkül nem múlhat el. Egy érett személyiségnek szembe kell tudni nézni a nehézségekkel is.

Szóval idézd fel magadban. Mi volt a rossz érzés oka? Miért érezted ezt? Milyen volt az érzés, amit az esemény kiváltott? Hogyan múlott el a rossz érzés?
Ha ezekre a kérdésekre megtaláltad a választ, akkor lépj egyet előre.

Annak, hogy valami jó vagy rossz történik velünk, mi vagyunk a kiváltói. A környezetünk reakciója hat vissza ránk, tehát a mi gondolataink miatt történik valami rossz velünk.
Egyszerű dolgot mondok: ha minden nap attól félsz, hogy elesel, miközben leszállsz a buszról, egyszer biztosan befog következni. Mert ezt vonzod be. Ezt az utasítást adod az univerzumnak, mint kívánság, hiszen erre koncentrálsz.

És itt érkeztünk el a következő lépéshez: gondolj újra a megelőző eseményeket. Volt-e a rossz emlékkel összefüggésbe hozható negatív gondolatod? Emlékszel-e olyasmire, ami ezt a dolgot, eseményt kiválthatta? Hidd el, meg fogod találni az okát.

Próbálj felidézni ezek után olyan általad, illetve gondolataid által generált eseményeket, dolgokat. Próbálj a dolgok háta mögé nézni. Ha kellő odafigyeléssel, önbizalommal, és őszinteséggel közelítesz, meg fogod találni a kérdéses pontokat.

Már megint valami, ami nem magyarul van, és senki sem érti

Ez pedig nem más, mint amivel már találkozhattál régebben is: a GENDER.

Sokak számára ez a fogalom ismert lehet, azoktól elnézést kérek.

 Aki viszont nem találkozott még ezzel a kifejezéssel, annak most ezt megpróbálom röviden és tömören elmondani, persze közérthetően, nem szakzsargonnal, mert attól én is a falra tudnék mászni néha.

 A gender ékes magyar nyelvre lefordítva társadalmi nemeket jelent, ami sajnos eléggé érthetetlen még ebben a formában is.

Ha azt mondom, hogy esélyegyenlőség, és nőkérdés, akkor már kicsit halványan, de gondolom, dereng, hogy mit is jelent.

Számomra azt a folyamatot jelenti, ahogyan a társadalmi szokások és gondolkodásmód átalakul a modern kor változó szerepeinek megfelelően, és a kor követelményeinek változásai átalakítják a gondolkodásmódokat is.

Azaz, kicsit pongyolán fogalmazva, nem te állsz minden este még 10 órakor a mosogató előtt, hanem osztozol pároddal a házimunkán is. Amikor nem mindennapos konfliktusforrás, hogy Te többet keresel, mint ő. Amikor nem azért utasítanak el egy állásinterjú után, mert nő vagy, és esetleg még szőke is a hajad.

Szóval, amikor megszűnik a nők alacsonyabbrendűségét igazolni hivatott gondolkodásmód, és amikor a férfiakat nem becsüljük alá, mi nők a gyengeségeikért, és nem várjuk el tőlük a többszáz éves feladataik teljesítését (gondolok itt pl. a család eltartására, mint hagyományos férfiszerepre)

A fogalom persze ennél szélesebb magyarázatot igényelne, de nem akarok itt akadémikus gondolatokkal dobálózni, mert akkor a következő írást már nem olvasnád el!